Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

emberek fejlesztik a technikát, ill. technológiát, jobb fogásokkal, szervezéssel növelik a gyártás hatékonyságát, csökkentik a szükséges ráfordításokat, javitják a munkakörülményeket, valamint a termékek minőségét, célszerűségét, gazdaságosságát és mindezek együttességét, az ipari kultúrát. Az előző fejezetekben leirt szakoktatási intézményeink elméleti oktatás tekintetében világszínvonalon állnak, tanműhelyeik gépi berendezéseit pedig igyekeznek a korszerű gyakorlati oktatás igényeinek megfelelően kialakítani. A tanintézeti gyakorlati képzést jól szervezett kötelező gyári munka egészíti ki. Igen nagy fejlettséget ért el textiliparunk dolgozóinak utánképzése, valamint szakembereinek továbbképzése, amiben a TMTE és tudományos intézeteink hatékonyan működnek közre. A szakemberképzés befejező fázisa az üzemben folyik le, ahol a bevezetésen múlik, hogy a kezdő milyen szakemberré válik. Mert más az elmélet és más a gyakorlat, mikor folyton változó igények, körülmények között kell a gazdaságos termelés folyamatosságát biztosítani, az épp rendelkezésre álló anyagokkal, gépekkel, dolgozókkal, meghatározott minőségű, megszabott árfekvéső terméket előállítani. Az iskola utáni üzemre szabott képzés megadása annak az idősebb kartársnak a feladata, akit a gyár vezetősége az újdonsült szakember vezetésével megbizott. Neki kell a szakmai fogásokat megmagyaráznia, a szakági szemléletet, az üzemi beilleszkedést kifejleszteni, a munkahelyi célkitűzéseket megértetni. Az iskola utáni üzemi képzés alakítja ki a vállalat specialistáit, akikből tudományos utánképzéssel, ill. szakmai tudás és látókör bővítéssel eredményes vezető szakember válhat.