Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

váljon a kezedbe, legény leszel végre. A századfordulón hazánkban is feltűnnek az ipari munkásság népdalai is. Nem ritka közöttük a textilgyári sem. Erdélyből, e század elejéről származik alábbi kettő: Itt Parajdon nincs több leány, csak három, Ki a szövőgyárba járjon a nyáron, Piros strimfli, hosszú szárú cipője, Nem illik, a vetélő a kezébe. /Parajd, 1905/ Keresztúr már nagyba halad dolgába, Kétszáz munkás dolgozik a lengyárba. Nagy ára lesz a kendernek, a lennek, Hogy a fene, mennyi gyár van, enné meg. /Tarcsfalva, 1905/ A modern irodalom első irányzata, amelyet a szecesszió korában a szimbolizmus követői nálunk is divatossá tettek, legfeljebb allegóriaként használta a jólismert szakmai képeket. A nyugatosok közül Tóth Árpád "Árnyból szőtt lélek" cimü költeménye /1919/ egyik középkori példánkat idézi emlékezetünkbe, amikor istent takácshoz hasonlítja : A fák szelíd, nagy árnyát nézni este Szeretem én aranyszin dombokon, Áldott az árnyak test nélküli teste, Titkos kelméjük lelkemmel rokon; Hisz Isten tán fenyőfák gyenge gyanta Lehü árnyából este szőtte meg, S a furcsa mélabut ekként foganta, Mely lágy redőin egyre ott remeg. Áldott takács az Isten, s kincs a lélek, Hányszor terítem csöndes fátyolát Magam köré, és véle szépitélek, Éles fényekkel bántó, vad világ! Utóbb végső konzekvenciáig viszi az allegóriát: ó, Isten, Isten, lelkek ősz takácsa, Nézd drága kelméd, kincses szőttesed, Bölcs, bus szemed imhol könnyezve lássa, A sok finom fonál hogy szétesett ő, lesz-e még perc, ujraszőni szépen, Ha elcsitult az orkán gyász zaja,