Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

tája", amely ugyancsak a fonóházra utal: Este van, este van, mennek a fonóba Varga Jani mondja, ő is elmegy oda. Ö is elmegy oda, leül a lócára, Két gyilkos pajtása a kapuba várja. Egy további, a nép ajkáról lejegyzett műfaj a vőfélymondóka, melyek közül egy 1860 körül használatos példát adok: Aki e kendőket szőtte, fanogatta, Gyenge ujjaival orsón sodrogatta. És a mi számunkra varrta, tartogatta: Áldja meg az Isten, hogy másnak nem adta! Azt kívánom, hogy az asszonyok kenderje Nagyra nőj jön! A jég soha el ne verje! Az Urnák áldását mindenekbe nyerje: Máskor is a telet, hogy el ne heverje... A Bartók-Kodály gyűjtésekből vált ismeretessé egy sor olyan népi rigmus és nóta, amelynek friss, vidám hangvétele a kiváló feldolgozásnak hála tartós sikert biztosított számukrai a hangversenytermekben is. Ilyen az alábbi: El kéne indulni, meg kén' házasodni, de még az a kérdés, kit kéne elvenni? Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, kit kéne elvenni? Ha kisasszonyt veszek, nem tud szőni, fonni, jaj, de szégyen nékem pénzé gatyát venni. Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, pénzé gatyát venni. Az irodalomtörténet romantikus korszakának köszönhető a nemzeti eposzok lejegyzése. Valóságos szenzáció volt a finn Lönnrot Illésnek 1828-34 között gyűjtött, végső alakjában 23.000 soros, 50 énekből álló "Kalevala" eposzának megjelenése. Kézenfekvő, hogy a finn nép termelő tevékenysége a csónaképítéstől a lisztszitálásig helyt kapott benne s igy a textilmüve

sség is szerepel benne. Archaikus nyelvét Vikár Béla ültette át kissé ásatag, de hangulatos formában magyarba; jóllehet a szakkifejezések alkalmazása tekintetében nyil-