Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

Mi vagyunk a selyemszövök, Jártak előttünk úttörők, Elhunytak, kiknek itt fényt dúsan szőtt a vére S akik szépségbe szőtték pária életük. Egy munkanap: gyolcs lesz belőle, Hat rőfnyi hosszú legalább, Négy szemfedőre futja hát, Selyem zabálja életünket. Huzd, huzd órákig egyre még, Mint a szived, dobog a gép. Egy munkanap: tizennyolc óra, A munka nő és fogy a bér, Folyton verekszem az idővel, S csatát csatára egyre ő nyer. Dobd a vetélőt, újra s újra, A lánc fut, s áll szived kifúlva. Egy munkanap: tizennyolc sous, Mind messzebb a kenyér a számtól, Éhséggel küzdök egyre még, Sorsom az örök vereség. Csak huzd csak huzd órákon át, Gép veri szived ritmusát. A fentiekhez hasonló retrospektiv költői mü ebben a korszakban szép számmal született. Azonban a középkorig is visszapillantó történeti dráma sem ritka és köztük különös beccsel bir számunkra Oscar Wilde mult század végén töredékben maradt "Florenci tragédia"-ja. Ez ihletett módon irja le a renesszánsz csodálatos damasztjait, nyirott bársonyruháit; a történet maga a halódó feudalizmus és keletkező kapitalizmus célzatos ábrázolásaként is felfogható. Egy gazdag textilkereskedő útjáról hazatérve feleségével édeskettesben találja Firenze város urának, Bárdi hercegnek a fiát. Idáig csak Rigoletto motívumnak sejthetnők a téma alapját szolgáló bonyodalmat, de a kereskedő ugy tesz, mintha vevővel állna szemben és portékáját kezdi kinálni: Simone: .... S most, hercegem, Ha ugy tetszik - ez luccai damaszt, Valódi ezüst háló - és a rózsák Ugy szőve mind, hogy illatuk ha volna, Meg tudnák csalni az érzékeket. Érintsd meg hercegi Nem lágy, mint a viz, S erős, mint az acél? S ezek a rózsák! Nincsenek szépen szőve? ó a legjobb Rózsatermő vidékek, Belles guardo S Fiesolénak domblejtői sem