Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

meg az öregem betegen fekszik... Pfeiffer /a mérleghez adva a szövést/: Ez már megint olyan hebehurgya munka! /Ismét más szövést szemlélve/ Micsoda szegély! Hol széles, hol keskeny. Majdhogy a vetüléket tépte szét, ki tudja mennyire, majd meg a szélfeszi töt húzta széjjel. Egy hüvelyre alig hetven beverő fonal! Hol van hát a többi? Hol marad a tisztesség?! Hát ez aztán munka! A tragédia utolsó jelenetekor javában folyik a sziléziai takácsfelkelés, katonákat vezényeltek ki a letörésére. A vallásos Hilse apó nem hajlandó sem részt venni benne, sem a szövést abbahagyni. Ez okozza vesztét. Hangok a házban: "Megint töltenek." "Mindjárt megint sortüzet lőnek! "Hilse apó, menjen el az ablaktól!" Gottlieb: /a baltáért fut/: Mi, mi, mi? Veszett kutyák vagyunk, vagy mi? Puskaport együnk, meg ólmot kenyér helyett?! /Habozva Hilséhez, kezében a balta. / Hát engedjem, hogy a feleségemet agyonlőj jék? Nem hagyom! /Elrohanóban/. Vigyázzatok, most én jövök! Öreg Hilse: Gottlieb! Gottlieb! Hilsené: Hová ment Gottlieb? Öreg Hilse: A pokolba. Hang /az udvarról/: Menjen az ablaktól, Hilse apó! öreg Hilse: Nem én! És ha mindnyájan oda lesztek is! /Növekvő extázissal nejéhez/: Ide ültetett mennyei atyám! Igaz-e, anyjuk? Itt maradok és végzem dolgomat, akármi történik is. /Szőni kezd. Sortűz dörög. Halálra találva, magasan kiegyenesedik az öreg Hilse és arccal előre a szövőszékre zuhan. Ezzel egyidőben viharosan hurrá kiáltás hallatszik. Az udvaron volt emberek is hurrá kiáltásokkal kirohannak. Az öreg asszony többször kérdi: Apjuk, apjuk, mi van veled? /A félbeszakadó hurrá kiáltások mindjobban távolodnak. Egyszerre csak berohan Mi lka a szobába./ Mi lka: Nagyapó, Nagyapó! Kergetik a katonákat a faluból! A Dittrich-házat lerombolják, épugy, mint a Dreiszigerékét! /A gyermek megijed; figyelmessé lesz; szájába dugja ujját és óvatosan közeledik a halotthoz . / Nagyapó? Hilsené: Beszélj már öreg; szólj hát egy szót; az embert igazán elfoghatja a félsz. Az események után vagy száz évvel még mindig elevenen élt: e század derekán irta Jacques Gaucheron a lyoni selyemszövők kizsákmányolását megörökitő versciklusát, amely Kozma megzenésítése által vált nálunk is ismertté. Ebből idézek alábbiakban részletet: