Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

S melyek orsóval messze kinyújtott fonalakkint szerte hevernek; Azután mind e fonalat szépen ide, egy pászmába, motólán Összecsinálgatni, belőle pedig, sürü-tömöttre, tekerni Nagy gombolyagot, s ebből az öreg Démosnak

x szőni ruhácskát. Tanácsos: Nem rettenés, hogy most ezek igy kártolnak s gombolyagoznak, Kiknek hadi dolgokhoz köze sem volt másszor? Lysistrate: Volt, gonosz ember! Kétszeresen vagy többszörösen viselők: szültünk fiat előbb. Azután katonának fölszereltük. /Arany János forditása/ A késői racionalista filozófusok persze nem tekintették az emberi kultúra vívmányait az istenek ajándékának. Igy a textilmüve

sség kialakulását is a fejlődés természetes velejárójának ábrázolja kora legfelvilágosultabb természetfilozófusa, Titus Lucretius Carus, aki az i.e. I. évszázadban egyetlen hatalmas, hexameterben irt müvében foglalta össze meghökkentően bátor világnézetét, ö a természeti ösztönnek tulajdonítja a találmányokat, vagyis a természeti erőkkel folytatott harc magától értetődő szüleményének tartja őket. /Lucr. De rerum natura V./ összefűzött köntös hamarabb volt, szőtt ruha később. Ez csak a vassal jött, mert vas kellett a szövéshez, Mert nem tudtak volna egyébképen sima orsót S lábitót késziteni és harshangu vetélőt. S férfiakat hamarabb vitt rá a fonásra a hajlam Mint nőket, mert minden mesterségre a nőknél Sokkal rátermettebbek s ügyesebbek azoknál. Később ezt a szemükre vetette a földművelő nép, Igy hát átengedték női kezeknek a dolgot, Ök meg a durvább munkákat látták el ezentúl... /Tóth B. forditása/ A személyesített athenaei Nép.