Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

Pénelopé a szövőszék mellett /i.e. V. század/ . . . terme ölébe állitotta szövőszékét és szőtt a hatalmas széken hosszú, finom vásznat; hozzánk meg ekép szólt: "Kérőim, ti legények, meghalt bajnok Odysseus, mégse siettessétek a nászom, migcsak a leplet nem fejezem be, a drága fonal hogy kárba ne vesszen, szemfödeléül Laertés hősnek, mikor őt majd hosszuranyujtó vég veszedelmes rendje eléri; megbotránkozván az acháj nők azt ne beszéljék, hogy ki sokat szerzett, most nem jut leple a sirban." Igy szólt édesanyád, hős szivünk hitt a szavának. És azután napközben a nagy szövetet szövögette, éjszaka szétfejtette azonban fáklyavilágnál. Igy hitegette a férfiakat három kerek évig ... /Devecseri G. forditása kis módosítással/ Azonban honnan származott a fonás-szövés tudománya az emberek közt? A görög hitvilág ugy tudja, hogy az istenek között is akadt, akinek ősidőktől fogva ez volt a mestersége. Az ember sorsa szempontjából legfontosabb volt közülük is a három párka, hiszen az élet fonalát fonták, illetve - hosszát kifürkészhetetlen módon megszabva - el is vágták. Hármójuk munkáját a római Catullus ismerteti, egy mai müveletelemzést megszégyenítő precizitással. /Cat. Peleus és Thetis házassága /