Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Tóth György okleveles gépészmérnök: A huroköltésű varrógépek története

az ókori Egyiptom /i.e. 3000/ történetéig nyulunk vissza és áttanulmányozzuk a többezer évet is túlélt ruhamaradványokat, megtalálhatjuk rajtuk a primitívnek már nem is nevezhető varratokat. A varrótű ősi formája szinte teljesen azonos a ma is használt kézi varrótükkel. A szemlélet is azt kivánta, hogy a hosszúkás tü egyik vége hegyes legyen az összevarrandó anyag átlyukasztására, a másik vége pedig olyan kialakítású, hogy az összeerősitő bőr, rost, cérna ahhoz hozzáerősíthető legyen. Ennek legegyszerűbb módja a tü végének átlyukasztása, un. tüfok kiképzése. Az ősi tük anyagukat tekintve mindig a kor lehetőségeihez igazodtak, előbb csont, halcsont, agancs, majd a fémek megjelenése után bronz, vas. Legalkalmasabb szerkezeti anyagnak a vas bizonyult. Ez egyben a régi tük sorsát is megpecsételte, mivel a korrózió a kicsiny szerszámokat hamar megsemmisítette. Igy már az elmúlt évszázadból is csak elvétve maradt meg acél varrótű. Az összeerősitő varratokon kivül nagy szerepet kapott a varrótű a himzéseknél is. A fokozódó ruházkodási igény nagymennyiségű tüigénnyel is járt. A tügyártás részben manuális eszközökkel, részben primitiv szerszámokkal, gépekkel történt. /Leonardo da Vinci a 16. század elején tüköszörülő gépet tervezett./ A tügyártó eszközök és műhelyek 17-18. századi nagyarányú fejlődése lehetővé tette, hogy a tü tömegcikké váljon. A himzés népszerüsödésével Spanyolországban különleges öltésfajta, az un. "punto de aguja" terjedt el. Az "aguja" egy horgolótü-szerü acélhorog volt, amellyel laza szövedékre készitettek himzéseket. A 18. század "punto de aguja"-ja a francia "tamburhimzés" volt. Az "aguja"-t kisebbre készitették - tüformájura - és nyélben helyezték el. A "

crochet"-nek nevezett eszközzel a himzőrámára feszitett anyagon láncöltésü himzést készitették "végtelen" himzőfonal felhasználásával . A kézi varrótű és az "aguja", illetve "crochet" - mint előzmény támpontot jelentettek a 18. század közepén elkezdődő mechanizálási kísérletek számára. A varrás mechanizálása - mint minden egyéb tevékenység - a kéz mozdulataiból indult ki. Elsőként a német származású Charles Weisenthal műszerész nevét emiitik. Gép nem maradt fenn utána - sőt elképzelhető, hogy el se készült - azonban a legelső gépi varrásra alkalmas varrógéptü kétségtelenül az ő nevéhez