Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)
Dr. Dischka Győző a műszaki tudományok doktora: A magyar textilipar történetének rövid áttekintése
A háború első évében elég nyersanyag és fonal volt a gyárakban, mind a megnövekedett katonai, mind a csökkent polgári szükséglet ellátására. Csakhamar kiderült azonban, hogy hosszú háborúra kell berendezkedni. A háborús gazdálkodásra való áttérés, a szükséges gazdasági szervek, bizottságok, nyersanyagközpontok, elosztóirodák felállítása fokról-fokra abban az ütemben történt, amelyet az or^ x szág helyzete, az ellátás és termelés fenntartása igényelt. A textilanyagokkal, árukkal való gazdálkodás hatósági jogkörrel felruházott intézmények kezébe került, a textilgyárak zöme pedig katonai parancsnokot kapott. Ezek feladata volt a munkafegyelem, a termeléshez szükséges munkaerő, szén stb. biztositása, a gyári szervezet ellenőrzése, a katonai szolgálat alóli felmentés intézése. A tulajdonképpeni munkásügyek, bérkérdések, a szakági panaszbizottságok elé tartoztak. Ezek feladata volt, hogy a felmerült vitákat békésen, egyezkedéssel intézzék el, az egyre nehezebbé váló megélhetési, ellátási körülmények okozta elégedetlenséget mérsékeljék, levezessék. 1917-ben bekövetkezett a háborús konjunktúra hanyatlása. Az árkorlátozó rendeletekkel szemben a kormányzat kénytelen volt a nyersanyagok és közszükségleti termékek árát fokozatosan emelni. Jellemző a drágulási folyamatra, hogy mig a háború kitörésekor a pamut ára kg-onként 1.50 korona volt, 1917. végén, 1918. elején az már 10-12 koronára emelkedett. A hazai gyapjú ára a háború utolsó szakaszában az 1914. évinek háromszorosa volt. Még nagyobb volt a tilolt rost és a kóc áremelkedése. A nyersanyagok árának emelkedését nyomon követte a termelési költségek növekedése és a készgyártmányok drágulása. A juta és lenipar voltak az elsők, amelyeket a háborús nyersanyaghiány pótanyag alkalmazására, papirfonal feldolgozására kényszeritett. Ezt a példát követte a pamutipar. Mig az előbbiek zsákot és csomagolóanyagot, valamint zsineget készítettek papirfonalból, a pamutszövők bélés, sőt egyéb ruházati és háztartási anyagot szőttek belőle. A Monarchia papirfonal felhasználása 1918-ban elérte a havi 600 vagont. Ehhez a fonóanyagot főleg svéd papírgyárak szállították. x - — Szterenyi József-Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Budapest, 1934.
