Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Dischka Győző a műszaki tudományok doktora: A magyar textilipar történetének rövid áttekintése

a mechanikai szövőszékek száma /12.570/ . . . 2,98-szoros munkások és művezetők száma /46.609/ .... 3,5 8-szoros a termelés értéke /194,337.000 K/ 3,69-szeres. E jelentékeny fejlődés ellenére a hazai textilipari termelés 1913/14-ben mindig csak kb. 30%-át elégítette ki a belföldi szükségletnek. Kivételt képzett a len-kender- és jutaipar, ezek egyes árukategóriákban 50, sőt 80%-ban fedezték a szükségletet. Viszont selyemszövőiparunk termelése messze elmaradt a fogyasztással szemben. Iparunk legtöbb ágában bővült a gyártmányok választéka és javult azok minősége, bár a legfinomabb ruházati anyagokat és háztartási textiliákat külföldről kellett importálni. Termelékenység szempontjából sem értük el a vezető külföldi textilgyárak szinvonalat. így pl. pamutszövőink 1 vagy 2 szövőszéket kezeltek oly áruk szövésekor, melyeket Angliában 4 székes, USA-ban pedig 6-8 székes rendszerben állítottak elő és emellett a szövőszékeik 25%-kal nagyobb fordulattal üzemeltek. Textilgyárainkban a munkások keresete, valamint a munkakörülmények sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint a fejlett ipari országokban. A férfi munkások zöme heti 20 K-t, a nők annak 2/3-át, fiatalkorúak pedig felét keresték. A napi munkaidő 9-11 óra volt általában, törvény csak a nőkét szabályozta napi legfeljebb 10 órában és a gyermekekét napi 8 órában. A kötelező betegségi és balesetbiztosítást paritás alapján az 1907. évi XIX. t. c. rendezte. A paritás kiterjedt mind a terhek viselésére, mind a szervezetben való részvételre. A munkások érdekképviseleti szervekben való tömörülését munkaadók és hatóságok eleinte igyekeztek megakadályozni, de végül törvényes elismerést nyertek a szakszervezetek. Ezek céltudatos küzdelme és munkája nagyban hozzájárult a bérek és munkakörülmények javitásához a textilgyárakban is. A kormányzat által bőkezűen támogatott magyar textilipar üzleti eredménye általában gyenge volt és nem egy nagy vállalat a világháború kitörése előtt erősen eladósodott, sőt az éveken át tartó dekonjunktúra folytán a csőd szélén állott. Ettől az 1915/16-os háborús konjunktúra mentette meg őket.