Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Mészáros Balázs muzeológus: A Textilipari Múzeum létesítésének időszerű kérdései

A fentiek ismeretében nem szorul bizonyításra, hogy' a soron lévő időszak célkitűzéseinek, feladatainak meghatározása különös gondot kivan, amelynek során hasznos és szükséges figyelembe venni az idevágó nemzetközi tapasztalatokat is, hiszen külföldön a lengyel Centralne Múzeum Wlokiennicztwa-tól az amerikai Cranston Print Works Textile Museum-ig már számos textiltörténei muzeumot láthattunk. Ezek felfogása az iparág történetének exponálásáról korántsem egységes. Többségük iparművészeti jellegű, bennük a hangsúly a terméken van, a művészi vonatkozások előtérbe helyezésével akaratlanul is az uralkodó osztályok pompaszeretetének dokumentálására szorítkoznak. Ezek a gyűjtemények a szó mult századi értelmében vett muzeumok, mert elsősorban esztétikai gyönyörűséget akarnak szerezni és csak másodsorban oktatni. A technika fejlődése sok esetben csupán marginálisan jut szóhoz, legfeljebb hangulati aláfestést szolgál, a társadalmi fejlődés összefüggései pedig teljesen elsikkadnak. Ilyen például az 1864-ben alapitott lyoni Musée Historique de Tissus is, amely a selyemszövetek csodálatos tárháza, bár kopt lenszövetektöl flamand gyapjugobelinekig minden más textiliából is bőven akad a gyűjteményben. Gazdagsága ellenére, a textilipar kibontakozásáról, termelési módjának tökéletesedéséről, vagy éppen annak forradalmasító társadalmi hatásáról hallgat. Más megoldást kinál a muzeumok azon csoportja, amely a szép textiliák mellett a korabeli termelési eszközöket is bemutatja, amint azt a mulhousei Musée de l'impression sur étoffes teszi, amely az indonéz batiktechnikát és eszközét, a tjántingot csakúgy egymás mellett szemlélteti, mint a XVIII. századi h

engernyomógépet a nyomott karton illusztrációjaként. Azonban a hangsúly továbbra is a textilián van. Mind a textiliák, mind a termelőeszközök egyenlő sulyu gyűjtésére törekszik az utóbbi években a lodzi Centralne Múzeum Wlókiennictwa. Hogy a másik szélsőségre térjünk át: a belfasti textilmuzeum, de a párizsi Conservatoire des Artes et Métiers textilosztálya is szinte kizárólag gépeket és szerszámokat tárol, néha nyomasztó egyhangúságban. Csak itt-ott jelenik meg a háttérben a termék vagy a gépen dolgozó ember sorsa. Igen figyelemre méltó a korábban a bradfordi Moorside Mills fésüsfonoda által használt épületben 1970. után berendezett ipari múzeum azon törekvése, hogy látogatóit keresztül vezesse a történelemelőtti időktől kezdve az ipari forradalmat követő nagyüzemi termelés fokozatain a gyapjú kézi fonásától kezdve egészen a fonógép alkalmazásáig, egy-