Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1965

Székely György: A szocialista szinház társadalmi funkciója

fajta elvont fejtegetésbe szeretnék belemélyedni, hanem jelenlegi szinházi életünk eredményeit próbálnám összefoglalni, azt, ahová és ameddig eljutottunk, és hozzámérni azokhoz a lehetőségekhez, szükségszerűségekhez, amelyek véleményem szerint, véleményünk szerint hozzátartoznának a szocialista szinház jelenéhez, és elkerülhetetlenül a jövőjéhez is. Egészen biztos, hogy az a harc, amely szinházi életünk kialakítása körül folyik, a szándék és a megvalósulás közti ellentmondások miatt olyan bonyolult, amiatt, hogy a nagyon sokszor és helyesen meghatározott tézisek, célkitűzések a megvalósítás során nem tudnak realizálódni, és a nem realizálódás okait vagy sikerült megállapítani, leleplezni, és ezáltal esetleg megszüntetni, vagy legalábbis a megszüntetés módozatait megtalálni, vagy pedig a sötétben tapogatózunk, és nem sikerül továbbjutnunk, csak őrzünk bizonyos kialakult megoldásokat, szerkezeteket, tartalmi és gyakorlati lehetőségeket. Először tehát arról beszéljünk, hogy milyen szándékok befolyásolták a szinházi élet kialakítóit, amikor a kapitalista szinházüzemből a szocialista szinházüzemre áttértek. Ebben az összefüggésben most elsősorban nem azt emeljük ki, hogy a szocialista dráma végre meg tudott jelenni a magyar színpadon, de érdemes arról beszélni, hogy a szerkezet is alapvetően megváltozott. Azt a célt tűzték ki, hogy ezt a régihez képest uj vonást, a szocialista tartalmat, mindazokkal a finomításokkal vagy ellentmondásokkal, amelyekről az előző előadásokban szó esett, egy eddiginél sokkal szélesebb körű közönséghe

z juttassák el. Hogy tehát a szinház a múlthoz képest demokratikusabb legyen, igen lényeges lépések történtek a magyar szinházi életben. Csak összefoglalásképpen: tudjuk, hogy a helyárpolitikától kezdve a nagy közönségszervezetekig, a vidéki szinházak uj rendszerének kiépítésétől a tájszinházi munkáig, egész sor olyan intézkedéssel dokumentálta azt a — 40