Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1965

Almási Miklós: A szocialista dráma és a korszerűség

A valóságnak uj aspektusát ragadják meg és ezt hallatlanul izgalmasan mutatják be a nézőnek. Csakhogy nála, és másoknál is, nem arról van szó, hogy azért hozza be ezeket az uj formákat, mert három M-betüvel kezdődő francia szerző már igy dolgozott, tehát ezt korszerűnek érzi, hanem azért csinálja, mert ezeknek a formáknak a segítségével izgalmasan tud bemutatni valamit, amit eddig még senki sem látott. Ez vonatkozik nálunk olyan regényre és szinpadi változatra, mint Fejes Rozsdatemet

ője: itt nemcsak egy uj életanyag született meg, nemcsak egy uj társadalmi probléma - a „hábetlerizmus" - került előtérbe, hanem ezt a felfedezést csak ennek a kifejezési formának segítségével lehetett tenni. Ugyanez vonatkozik Szakonyi drámájára* is, amelyben megkísérelte - művészileg ugyan még mindig problematikusán - bizonyos modern eszközök alkalmazását,azért, hogy egymás mellé állithasson látszólag egymással kibékíthető, valójában soha ki nem békithető etikákat, sorsokat, és ezzel próbáljon drámaiságot teremteni. Ezzel tulajdonképpen mondanivalóm végére értem, és befejezésül csak azt szeretném mégegyszer aláhúzni, hogy a korszerűségnek ez a két oldala rendkivül szervesen fonódik egymásba: egyfelől a mában élő és aktuális problémákat szinre vivő szemléletmód és másfelől a ma legmodernebb művészi vívmányaival dolgozó, de azt realista módon kipróbáló művészeti alkotó módszer. E kettő egysége teremtheti meg véleményem szerint az igazán korszerű, szocialista realista drámát. *Életem, Zsóka...! Bem.: Katona József Szinház, Bp. 1963. december 13. - 23 -