Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1965

Almási Miklós: A szocialista dráma és a korszerűség

félünk tőle, mint a goethei bűvészinas, hogy olyan igényeket és törekvéseket fogunk felkelteni, amelyeket aztán nem tudunk kielégiteni. De én azt hiszem, hogy a félelem, mint minden esetben, itt is rossz tanácsadó. Ehhez a kérdéshez tartozik az úgynevezett problematikus darabok kérdése. Hadd jegyezzem meg, hogy ezt a kifejezést nem szeretem. Ez a jelző valahogy őrzi még annak a régi és sokszor megcáfolt elvnek a maradványát, amelyet konfliktus nélküli drámának neveztünk. Ugyanis gyakorlatilag annyit jelent, hogy a drámákban probléma van, vagyis „baj van vele", mert bizonyos kérdésekről esetleg rosszul tájékoztatja a nézőt. Csakhogy a dráma és a szinház nem napilap, nem az a funkciója, hogy tájékoztasson, hanem a szocialista valóság teljességének felfedezéséhez kell hozzásegítenie a nézőt. Ha a dráma igazán be akarja tölteni hivatását, akkor azt hiszem, hogy ez a dolgok gyökeréig lenyúló problematikáját, a konfliktusosságát is jelenti. A problematikus jelleg hozzátartozik a drámai műfajhoz. Véleményem szerint a műfaj nem engedi, hogy erről a lehetőségről lemondjunk. Nem arról van szó, hogy csak problematikus müvet lehet irni és hogy a dráma egyenlő azzal, hogy problémákat vetünk fel, de ennek a lehetőségnek a kiiktatása, ugy érzem, rossz irányba orientálja a drámairót és a szinházat. A döntő hangsúly nem a „problematikus" szón van, hanem azon, hogy a művésznek sikerül-e a szocialista társadalom talajáról egy korszerű és modern szemlélet oldaláról megmutatni ezeket a problémákat. Illyés Külön

ce felvet egy sor etikai és történelmi kérdést, amivel már jó pár éve vitatkozunk, de ezek nélkül a problémák nélkül ez a dráma nem lenne igazán jelentős és megragadó. Ha kijavítanánk ezeket a „problémákat", eltűnne a drámaisága is. Gondoljuk végig a darabot, hogy abban a pillanatban megszűnne az a belső drámaiság, ami igy egy rendkivül megragadó és mély hatású drámává teszi, annak ellenére, - 19 -