Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Balogh Géza: Szinpadellenes abszurd szinház
a komoly színházakban is szinrekerülhet. Nem győzök /eleget/ csodálkozni rendezőink és igazgatóink azon óhaján, hogy minél több legyen a hosszú, vagyis az ő szavaik szerint "egész estét betöltő" darab. Ehhez rengeteg szóra van szükség. Dialógusok, magánbeszédek, viccek, szabályok kellenek hozzá. Pedig a dráma csendben játszódik le. Tengernyi csendben, a csend óceánjában. A szavak meg csak rövidek, kicsi koráiszigetek, melyek szanaszéjjel hevernek ebben a hatalmas térségben. Ma már Dürrenmatt,Frisch, Witkiewicz"- • ugy hatnak ránk, mint egy több szólamu tankönyv. Nagyon kevés közük van a realista, költői színházhoz... Rózewicz szélsőséges mindenkit elutasitó elképzeléséten egyetlen irót ismer el az uj tipusu "realista színház" képviselőjeként: Beckettet. Nem ért egyet a kritikusokkal, akik nihilistát és valamiféle misztikum felé hajló csodabogarat csinálnak belőle. Ezek - úgymond - nem veszik észre, hogy a Godotra várv a pl. nagyszerű, realista komédia. Tudatosan követi is Beckettet például a monológ megírásában, melynek "realizmusa" a ki nem mondott sza/akban, félmondatokban, értelmetlen motyogásban, vagy egy-egy szó ismételgetésében rejlik. Ez valamennyi darabjában következetesen így van, kivételt egyetlen darab képez, a Nevetséges öre g /Smieszny staruszek - 1964/. Ez az egyfelvonásos ugyancsak elvet minden szerkesztési elvet, bár az előbbinél mindenképpen "szinpadképesebb", legalábbis formáját tekintve. Egyetlen szereplő egyetlen monológja két képben. Rajta kivül "élő" szereplő nincs is, kivéve a háttérben időnként feltűnő tornászó gyerekeket, akikről nem tudjuk, valóban ott vannak-e, vagy csak az öreg zavaros-beteges fantáziájának szülöttei. Itt nem a rózewiczi értelemben vett monológgal állunk szemben, nem magában beszél a színész, hanem védőbeszédet mond a bíróság előtt. A biróság tagjai: kirakati próbababák, felöltöztetve tógába, talárba. Ez tehát ismét egy lépés tovább Róiewlcz programjának 1885-1939, lengyel drámaíró, akinek egzisztencializmusa és egyes törekvései e tiltakozás és elutasítás ellenére eléggé közel állnak Róáewlczhez.
