Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?
tehát a társadalmi fejlettség mértékét jelzi. Minél szélesebb terjedelmük ugyanis fejlettebb funkcionalizmusra mutat, amelyben több magasabbszinvonalu és jobban szervezett információ kerül fölhasználásra. A szinjátékkulturára visszatérve, az a fizikai jel, amely csa k érzetet kelt, alacsonyabb értékű, mint amely már lélektani élménnyel is szolgál vagy amely már emberi magatartásokat is meghatároz. Az élvezeti és a diszciplína tartalom igy egésziti ki egymást a művészetben. Miután a társadalom személyiségekből áll, a szinjátékkultúra mint dinamikus funkcionális egység akkor a legmagasabb, ha a társadalom lehetőleg minél nagyobb rétegeit, teljes tömegét áthatj a. Mégpedig nemcsak élvezeti, hanem diszciplina-fokozatával is. A szinjátékkultúra más művészeti formákkal együtt a kultura egészében talál magasabb dinamikus funkcionális egységre.A dinamikus funkcionális egységek bonyolult szervezetéből áll az anyag magasabb élő és társadalmi mozgásformája. Dinamikus funkcionális egységként fogható föl egy-egy személyiség strukturája, sőt egyes művészeti alkotások is, kivált az időjelleget jobban fölhasználó folyamat-művészetek, A dinamikus funkcionális egységek kiterjedése, mint a társadalom fejlődésének végső fokon jellemzője, ezek szerint egybeesik a B és C szektor mindenkori terjedelmével. Mindezt figyelembe véve a szinjátékkultúrának, mint a társadalom visszacsatolásos, önreformáló tevékenységének vezérlési képlet e a következő lehetne: Az ember társadalmi valósága /legmagasabb mozgásformáju anyagi rendszer/ tükröződik, reprodukálódik az alkotó személyiségében . A tükrözés tartalmát a társadalmi valóságban lezajlott mozgásfolyamatok adják, formáját, pedig az alkotó személyiségének determinációi. társadalmi valóság tehát az alkotó személye folytán jellemzett módon reprodukálódhatik csak az alkotóban. - 69 -