Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

nünk és kezelnünk.

Sz tehát az az integráló szempont, amely alá az elméletet és a gyakorlatot, minden irányú tevékenységünket szubordinálnunk kell. A kibernetika, a vezérlés, a va

n és a legye

n közötti gyakorlati összeköttetés tudománya. Kézenfekvőnek látszi

k, hog

y a színháztudományban,sőt miután gyakorlatról van szó, a szinházkultura egységes, állami rendszerű, tehát tervszerű és arányos vezérlése érdekében felhasználju

k. Egy ilyen sejtésben azonban még rendkivül sok a szubjektív, intuitiv elem. Azt, hogy a kibernetikát valóban alkalmazhatjuk-e és alkalmazzuk-e, csak akkor dönthetjük el, ha két kérdéscsoportot objektiv módon feldolgozunk. Először, hogy a szinházkultura egészére vonatkozóan bebizonyitható-e, hogy vezérlési jellegű dinamikus funkcionális folyamat, sőt zárt egység. Másodszor, hogy amenynyiben ez bebizonyítható, akkor kinálnak-e az alkalmazás próbái, de legalább hipotézisei, a kibernetikai általánosítások olyan konkréten alkalmazható megoldásokat, amelyeket ettől a gyakorlati jellegű diszciplínától elvárhatunk. A kibernetika ugyanis sajátosságánál fogva modellekkel dolgozik. A modell egyedüli kritériuma pedig az, hogy müködik-e, s ha igen, milyen terjedelemben, milyen határok között működik. A modell, bármely meghatározott /modellezett/ anyagi rendszer, statikus vagy dinamikus funkcionális tulajdonságainak, meghatározott terjedelemben való reprodukálása egy másik anyagi rendszerben. A dinamikus funkcionális modelleknél megkívántatik, hogy a modell bizonyos belső és külső paraméterek változásának megfelelően az eredetivel /a modellezettel/ adekvát változásokon menjen át. A modell a határok közé zárt tárgyiasult analógia. A modell alkalmazási köre igen széles. Az ember életének állandó résztvevője.A gyermekjátékoknál kezdődik. Az álló, alvó, siró baba a játszó gyermek egy-egy tulajdonságán - 59 -