Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

folyamat volt. A speciálizálódott ismeretkörök mellett hamar szükségessé váltak és létrejöttek a határ-tudományok, majd az integrativ tudományok. Ez utóbbiak szerepét eleinte a filozófia vállalta, létrejött a szakfilozófiák gazdag rendszere, majd nagy szerepet vállalt az integrációban a matematika, kivált egyes ágai, mint például a matematikai logika. Két-három évtizede jelentkeztek a legújabb integrativ tudománynak, a kibernetikának kezdetei. A kibernetika fejlődését hosszú ideig az a filozófiai nézet akadályozta, amely szerint a filozófián kivül nem lehetséges olyan diszciplina, amely az anyag minden mozgásformájára egyaránt kiterjed. Ez volt az oka annak, hogy a kibernetika először csak egyes ágaiban jelent meg és fejlődött ki /információ-elmélet, szabályozás-elmélet, kódolás-elmélete stb./. A filozófia az anyagmozgás formáihoz ügy közelit,hogy fogalmi-elméleti uton veszi birtokba a valóság, a természet, a társadalom, a gondolkodás törvényeit. A kibernetika ezzel szemben viszont a szubjektum és az objektum gyakorlati viszonyát vizsgálja. Azonban nem tartalmának teljes terjedelmében, hanem a minden anyagra jellemző visszatükröző tulajdonságnak az általános és különös természete közötti kölcsönös kapcsolat funkcionális közösségének vetületében vizsgálja. Ezen a vonalon keresztül teremt belső, logikai kapcsolatot addig egymástól függetlenül fejlődött ismeret- és gyakorlat-ágak között. A tudományok differenciálódó és integrálódó fejlődésével teljesen párhuzamosan alakult a művészetek fejlődése is. A társadalmi fejlődésnek, főleg a technikai fejlődésnek, egyes meghatározott pontjain olyan uj eszközök keletkeztek, amelyekkel az egyetemes emberi uj módon lett megformálható. Önálló uj művészi kifejező-eszközök jöttek létre, amelyek az általános emberit /mint jelentés-tartalmat/ hordozó jelformákká, jelrendszerekké strukturálódnak. - 57 -