Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Balogh Géza: Szinpadellenes abszurd szinház

Egyik - már emiitett - elemzője, Marta Piwinska "collage-technikának" nevezte Rózewicz alkotói módszerét. Nála nincsenek akciók, nincsenek események, sehonnan nem indul, sehová nem jut el a hőse, csak a szituációk tarka sokapá» gát ragasztja egymás mellé a szerző,

mint a collage, a képzőművészetben jól ismert és gyakran alkalmazott eljárás. Ez a módszer jellemzi egyes költői müveit is /

A világ 1906-ba

n

, Collage, Teredékek a húszas évekbő

l - a már emiitett Zöld rózs

a c. kötetből/, de tulajdonképpen drámaszerkesztői művészetében teljesedik ki igazán.. A világ teljes mechanizálása a Kartoték

ban még nem látható, ez következő színpadi müvében, a Laokoon-csoportba

n /Grupa Laokoona - 1961/ bontakozik ki, ahol az automaták különféle "korosztályai", tipusai mind képviselve vannak: a régi automata /Nagyapa/, az ujabb /Apa/ és a legújabb /Fiu/. Itt a torz komikumot az az egyszerű kontraszt biztosítja, ami a világot gépesitő hatalom és az "alattvalók", az ábrázolt, megjelenitett személyek között van. A szépség mechanizált kultusza, mint a mindent politechnizálni akaró kor elleni tiltakozás... A darabban szereplő család otthonában művirágok vannak. Ez nem egyszerű képi hangsúlyozása annak, hogy a polgári izlés milyen tévesen, ferde Ízléssel értelmezi a Szépség fogalmát, melyet száraz esztétikai formulák közé zár, mint a vitamindús zöldfőzeléket a konzervdobozba. A kép ennél sokkal bonyolultabb, az iró nem elégszik meg egy száraz, sematikus ábrázolással: nem csupán a virág mű, de az is, aki szagolja, az ember és géppé vált, az ember érzései, Ítéletei, minden. Végeredményben nagyon pesszimista: ez a mechanizálódott felsőbb hatalom tulajdonképpen maga az emberi haladás, mely mint egy óriási gőzhenger, szétzúzza az útjába kerülő akadályokat. De igazi és tágabb értelmezésében - ugy érzem - nem mondhatjuk pesszimistának Rózewiczet, mert a darab mondanivalója általánosabb, egyetemesebb, messzebbre mutató: az ember saját örömének, bánatának motorja. Ez a gép nem áll meg, - 46 -