Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Kónya Judit: ízlés és műveltség

kérdéskomplexus arra vonatkozott, hogy az előadott müvet az első benyomás alapján 1.szépnek, 2.közömbösnek, 3« csúnyának tartotta-e a kisérlet résztvevője. A második az érdeklődés felkeltésének fokozatait vizsgálta. Azt kivánta megközelíteni, hogy az adott mü érzelmileg-értelmileg egyaránt hatott-e. Tehát: 1.érdekesnek, 2.közepesnek, 3«unalmasnak itéli-e meg a müvet. A harmadik és negyedik az előző, összetett kérdést akarta szétválasztani külön az értelmi és külön az érzelmi hatások lemérése céljából. Ily módon a harmadikban: l.jól értette, 2.nem értette, 3* többé-kevésbé értette, majd a negyedikben: 1. lelkesített, 2. nem mozgatott meg, 3. fárasztott,kérdésekre kellett választ adni. Tulajdonképpen a tetszés-nemtetszés tartósságának vizsgálata miatt volt szükség az ötödik kérdéscsoportra: 1. újra meghallgatná, 2. egyszer elég volt, 3* soha többé nem akarja hallani vagy látni. Végül a hatodik, az osztályozás arra kényszeritette a teszt-alanyokat, hogy Ítéletüket összegezzék, s a müvet minősítsék. /Kitűnő, jó, közepes, elégséges, elégtelen./ Erre a kutatócsoportnak, mint kontrollkérdésre is szüksége volt. A résztvevők tehát a bemutatott müvek meghallgatása után ilyen formán hat válaszjellel nyilvánították véleményüket. Lehet, hogy a kérdőív tul részletezőnek hat az olvasó szemében, ám a gyakorlat azt bizonyította, hogy helyes volt sokrétűen kérdezni a résztvevőktől, mert - éppen bizonytalanságuk révén - még olykor igy is önellentmondásba keveredtek. Lássunk egy példát: az egyik megkérdezett Bartók Kékszakállú herce

géből vett egyik részletre azt irta, hogy szép, érdekes, jól_ értette, többé-kevésbé értette, de egyszer elég volt meghallgatnia. Összértékelése szerint pedig a mü, mindezek ellenére "jó" minősítést kapott. Nézzük meg most az egyik utolsó kísérletben résztvevő húszas csoport összesített zenei teszt-lapját, mint az egyik legjellemzőbbet az eddigi kisérleti felvételekből. - 32 -