Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor
ki. A veszélyből való megmenekülés vagy reális lehetőség, vagy irrealitás /"Wunschtraum" illetve "giccs" formájában/. A megsemmisülésben vagy az adott társadalmi rendet képviselő félnek, vagy az adott társadalom ellenfelének van igaza a szerző szerint. A néző az elbukót az előbbi esetben szánalommal, utóbbi esetben félelemmel szemléli. A brechti dramaturgiában objektiv történelmi álláspontról nézve egyik félnek sincs igaza. A szatirában a konfliktus az alkotó és az ábrázolt társadalom között van; innen ered a műfaj végletes szubjektivitása is. Az abszurd dramaturgiában - amely egyébként eszközeiben lényegében konzervatív - azért nincs igaza egyik félnek sem, mert az alkotó véleménye szerint törvény nem lévén a világban, döntés és igazság sem lehetséges, igy tehát dráma sem. A kontraszt-igény a teljesség igényének egyik megjelenési formája. Többnyire a megrendültség kiegyensúlyozására hoz létre a színházművészet területén közjátékokat és utójátékokat. Néha az általánosító irrealitás konkrét realista ellenpólusát alakítja ki, segítségül híva a mímoszelemet. Az univerzalitást, a totalitás adekvát ábrázolását azonban nem az irreális tragikomédia, hanem Shakespeare realista kontraszt-technikája éri el. Az utójáték a közönséggel teremtett kapcsolat szerves-komplex feloldását szolgálja. 2 x x A munka során három módszertani alapgondolat érvényesült. Először: már az anyaggyűjtés során el kellett szakadni a hagyományos "Európa-centrikus" szemlélettől, hiszen a szinjáték világának birodalma Földünk és multunk. Tehát csak azok a törvényszerűségek számithatnak az érvényességnek bizonyos fokára, amelyek ezt a megközelitő teljességet veszik alapul. Másodszor: el kellett térni a hagyományos dramatureiák "szöveg-központuságától". Ehelyett - 284 -