Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor

KÖNYVSZEMLE SZÍNJÁTÉK ÉS TÁRSADALOM /Almási Miklós könyve, a Színháztudományi Intézet kiadása. Budapest 1963»/ Almási Miklós tanulmánya, mint erre a szerző maga is rámutat, két alapkérdés feldolgozását tűzi maga elé: "Az egyik problémakör a megjelenítés sokrétűségével foglalkozik: miként lesz az előadott dráma egyértelmű abból a lehetőségbeli többértelműségből, mellyel az irott dráma rendelkezik. Hogyan találkozik a szinpad a közönséggel, hogyan formálják egymást és önmagukat ebben a találkozásban. A másik: a szinjáték játékos szerkezetének elemzése - a játék eredete és komolysága, az ember játékos nevelésének lehetősége." A tanulmánynak ez a célkitűzése már önmagában körvonalazza a kutatás és elemzés újszerűségét: a színházművészetnek - s egyben a színháztudománynak is - olyan területére kiván behatolni, amely mostohagyermeke volt ennek a művészeti ágnak. De ez csak az érem egyik oldala. Almási Miklós tanulmányának igazán izgalmas vonatkozását akkor fedezhetjük fel, ha nemcsak azt nézzük, mi

t kutat, hanem azt is, hogy hogya

n. Erre a kérdésre a választ a tanulmány alcíme adja meg: Esztétikai kérdések szociológiai csomagolásban. "...A színjátékot, a szinházi jelenségeket társadalmi szerkezetükben kívánjuk vizsgálni elsősorban, és csak innen kiindulva nézzük meg esztétikai rétegzésüket." Almási sajátos koncepciója lehetővé teszi,hogy a drámát - képletesen szólva - egyszerre nézze a színpadról mint a játék részese, és a nézőtérről mint gyanútlan, elfogulatlan néző. Ez a kettősség pedig nem kevesebbet jelent a kutató számára, mint azt, hogy az esztétikai kérdéseket teljes totalitásukban - a művészet belső törvényei - 275 -