Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Cenner Mihály: A Thália Társaság

Budapestre látogató Ibsen: "meine allerbeste Nora". Nem Márkus Emíliával akart versenyre kelni a Thália, hanem a Nóra konzervatív rendezésével; a dráma mondanivalójának világos értelmezése volt a Thália bemutatójának a célja. Hevesi uj rendezése valóban kibontotta a dráma minden szépségét és töretlenül mutatta be mondanivalóját,s ugyanakkor az előadással megnyerte véglegesen a munkásságot a Thália számára, elfogadtatva programját, hogy: "a munkásság szinháza ne csak a proletár küzdelem serkentője, hanem a művészi izlés adományaiban való gyönyörködés ébresztője is legyen." A Nór

a Thállabeli bemutatóján mutatkozott be Rank doktor szerepében egy uj szinész:Törzs Jenő. Márkus László egykorú kritikája szerint ez a fiatal ember a szinpadra született,és különösen a Nórával való utolsó jelenet szépségét és hitelességét emeli ki a kritikus. Az előadást a Reviczky Gyula-féle - a Nemzeti Szinházban is használt forditásban hozták szinre, az azonos szöveg mellett is hangsúlyozva a kétféle előadás közti különbséget. 1907 januárjában ismét eltért a Thália attól az elvétől, hogy csak eredeti bemutatóval lép a közönség elé. Az eltérést indokolja a darabválasztás és az előadás kapcsán bemutatható uj játékstílus lehetősége. Ez a darab Maxim Gorkij Éjjeli menedékhel

ye volt, amelyet Magyarországon először Krecsányi Ignác mutatott be 1903 nyarán a Budai Nyári Szinházban, de előzőleg Reinhardt már játszotta német vendégtársulatával a fővárosban. Az előadáson Törzs Jenő alakitotta a bárót, Garas Márton a színészt, Forgács Rózsi Násztyát és Báthori Giza Natasát. Hevesi rendezésében az egyes részletek mélysége és igazsága jobban érvényesült, mint a Krecsányi-féle szinrehozatalnál.de az mégis egységesebbnek tünt. A Thália három előadás után le is vette műsoráról. Nem sokkal ezután ismét eredeti magyar darabokat mutat be a Társaság. Lengyel Menyhért első drámáját A nagy - 253 -