Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Mályuszné Császár Edit: A magyar vidéki játékszín as abszolutizmus idején

szegek felett nem rendelkezett- Aradon Gsernovics Péter kibérelte a magyar társulat számára a város szinházát és kisebb-nagyobb kölcsönöket is adott szükség esetén. Az ő tevékenységének azonban semmi hivatalos jellege nem volt. A társulatok vagy "fixumra" vagy "pxoporcióra" álltak össze. A fixumos társulatoknál az igazgató forma szerint szerződött egy-egy taggal és annak megfelelő havi fizetést biztositott.Ezeknél vagy volt az igazgatónak magánvagyona, ami fedezetül szolgált gyengébb bevételű időszakokra is, vagy jó gazda volt az illető s be tudta osztani a jövedelmeit. Ilyen társulatoknál, nagyobb városban, a vidéki színésznek majdnem olyan módja volt, mintha fővárosi nagyság volna, "....mi meglehetősen jó életet élvezünk; - egy olyan szinész, ki inas szereplő s egyszersmind rossz karénekes, havi fizetése 20 frt-tól 30-ig, s igy feljebb az első rendű színészig 50-60 frt, és kinek-kinek jutalomjáték-része, a nőknek mindig több van /ti.gázsijuk/ .. .menyei nyi sokszor egy munkás polgárnak sincs..." * Molnár, amikor röviddel ezután maga is igazgató lett, hamarosan beláthatta, hogy vajmi ritka eset a rendszeresen fizetett színtársulat. Az igazgató vagyonát a rossz üzletmenet - ós erre bizony sok példa volt az ötvenes évek derekán - felemésztette; jó gazda ritkán akadt közöttük. Talán az egy Peleki Miklós tudott veszteség nélkül társulatot vezetni, ő azonban 1853-ban már bekerült a pesti halhatatlanok közé és titkát magával vitte. Az esetek többségében a havi fizetésre szerződött vándorszínész hamarosan "olyan rendetlen" társulatnál találta magát, "hol fixum helyett proportió, közös kereset, arányos felosztása minden 2 hétben a jövedelmeknek van." Itt ugyan "ezen havi fizetés majd mindig kijő, sőt többször kétszeresen is, azonban az ily társulatok legrendetlenebb, szorgalmatlanabbak lévén, gyakran Vázlatok a magyar vidéki szinvilágból. - 182 -