Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Baróti Dezső

tudnék-e egy teljes mértékben korszerű szintézisre utalni. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon sok olyan vonással találkozunk, amely e problémakörben is közelről érdekelheti a szinháztörténetet. Engedjék meg, hogy felvessek egy-két sajátos színháztörténeti szempontot is. A színháztörténet egyik fontos területe a müködéstan, a szót kissé furcsának tartom, dehát igy nevezik, ami - a definició szerint - a szinháznak az esztétikumon kivül eső része. Azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban is végtelen sok sajátos kelet-európai jelenséggel találkozhatunk. Hogy csak a vándorszinészetre utaljak például: vándorszínészek természetesen mindenütt voltak. A francia színháztörténet is számon tartja a vándorszínészek szerepét, de teljesen indokoltan kisebb mértékben, mint mi'. Ugyanis ugy látszik, hogy nálunk és valamennyi keleteurópai országban a vándorszinész-truppok, ha művészi szempontból nem is, ugy mondhatnám, etikai szempontból magasabb szinten álltak, mint általában a nyugati tipusu vándorszínész csoportok, amelyeknek pusztán olcsó szórakoztatás volt az esetek többségében a céljuk. A magyar színháztörténet pedig gyönyörű példákat tud arra mondani, hogy a magyar vándorszínészek legkisebb truppját is áthatotta valamilyen sajátos nemzeti romantika és egészen bizonyos, hogy ennek a közelebbi megvizsgálása egy sajátos szinpad- és szinháztörténe- 46 -