Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

legmeglepőbb, hogy ugyanabban a korban, amikor Webernek és Wagnernek véresen kell kínlódniuk a maguk szövegkönyvei miatt Németországban, Oroszországban szinte a föld alól jönnek egyniás után az első nagy opera-szövegkönyvek, amelyek mind központi problémákat tárgyalnak, akár mesei elemeket, akár nemzeti-történelmi tárgyat dolgoznak fel. Tehát majdnem mindig ott van az első dalszerzők mögött a korabeli irodalom, pl. Puskin, de már a XIX, század közepére a legktílönbözöbb irók, politikusok, dramaturgok. Csehországban ugyanugy a nemzeti megújhodás drámairól, Tyl.Neruda vagy Sabina, szövetségesei Smetanánsk, a megszülető cseh nemzeti operának. Lengyelországban elképzelhetetlen Moniuskónak, a lengyel nemzeti opera megteremtőjének munkássága Mickiewicz nélkül. És elképzelhető-e nálunk Erkel és Mosonyi munkássága anélkül, hogy a Bánk bá

nnak Katona sugallta szövegkönyve vagy a D

ózs

ának Jókai sugallta szövegkönyve ott lenne mögöttük? Még akkor is, ha nem közvetlenül a drámaírók irják a szövöget, állandóan ők sugalmazzák a legfőbb témákat. Tehát a nngy irodalom, a nagy drámairodalom, a politikai törekvések éa a nemzeti színjáték, a nemzeti opera szoros szövetsége talán néhol eem annyira jellemző, mint a kelet-európai országokban, éppen mert tömegekhez szóló, tömegekre kiható műfajról van szó, amelynek meg kell aokazoroznia, meg kell hatványoznia a ma- 41 -