Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

ot, tehát énekelni és beszélni. Ebben a jegyben született meg a francia nagyopera, amely végtelen gonddal kottázta Racine hanglejtését, hogy hallatlan, öntudatos, példátlan erőfeszítéssel valamiképpen zenévé tudja átbüvölni, átvarázsolni a francia beszédet. És igy született meg az angol opera, ez is a XVII. században, azzal, hogy az angol beszédet, az angol szót visszaadja a zenében, dallamban. De talán sehol ennyire éles, ennyire életprobléma, ennyire életkérdés nem vo\t a zene és a beszéd kapcsolata, mint éppen Oroszországban ebben a korban és ahogy - most már hozzátehetjük, hisz látjuk - szinte az orosz mozgalom folytatásaként 1910-ben ilyenné lett a magyar zene Bartók, és Kodály kezében. Visszaadni a magyar beszédnek, a magyar szónak, a magyar mondatnak a legmélyebb zenei lejtését: ez a kulcsa a magyar zenének. Ez Bartók és Kodály korszakos felismerése volt, ezért kezdődik velük egy uj és lényeges fejezete - eddig leglényegesebb fejezete - a magyar zene történetének . És végül egy utolsó pont Kedves Hallgatóim: az irodalommal való szoros szövetség. Ez semmire sem annyira jellemző, mint éppen a kelet-európai operára, amelynek kezdettől fogva a legfőbb szövetségese, mozgatója, szárnya az Írókkal és a dramaturgokkal való szerves együttműködés volt. Az a - 40 -