Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Hozzászólások: - Vajda György Mihály

azt a szót, amelyet kerülgetek, ti. a népiség mellé a népiségnek a plebejus változatát, a városokhoz, a külvárosokhoz, a szinházat fenntartani tudó társadalmi alakulathoz csatlakozó népi elemek fogalmát, amelyet én a színházban döntő jelentőségűnek érzek. Ha megnézzük Shakespeare-t, vagy Moli^re-t, mindkettőnél a plebejus elemek jelenlétével találkozunk, a vígjátékban leginkább, de nemcsak a vígjátékban, hanem még Shakespeare tragédiáiban is. Ha az osztrák és délnémet fejlődést nézzük, a plebejus elemek ott is benyomulnak a színházba és a német klasszikus drámairás legfontosabb szegénysége az, hogy ezek a plebejus elemek nem hatolnak bele. A legújabb nagy német drámaírónak, a szocialista realista Brechtnek a drámairásán keresztül visszahatnak ezek a plebejus elemek, igy belekerülnek a német drámairásba és művészileg is uj magasságot adnak neki. Nagyon helyes volt Székely György megjegyzése, hogy a prózai szinház caak határesete a színjátszásnak . Valóban határesete, a legkevésbé természetes határesete, ti. a szinház természetéhez az ének és tánc sokkal erősebben hozzátartozik, mint a jól érthető és rendkivül ravaszul kieszelt próza, amely a színháznak ma valahogy a leginkább megbecsült fajtájához tartozik, legalábbis az irodalomkritika részéről, mert ez áll legközelebb az - 78 -