Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Hozzászólások: - Kardos Tibor

ezeket? Én azt hiazem, hogy nem. Sem az izléstörténet nem nyerne vele, aem pedig a magyar társadalom fejlődéaének az elemzéae. Még bizonytalanabb ez a múltban, akkor, amikor a műfajok nem voltak éleaen elválasztva. Az élea müfaju kategóriákat a humanizmus hozta. Amig azok bevonultak az ország tudatába, évazázadok teltek el. Kezdődik a XVI. azázad elején a mire valóban átjárja a müveitek gondolkodáaát, beletelik két évazázad. Tehát lehetetlenaég úgynevezett azinlappal járó éa ujságkritikával kisért drámát keresni bizonyos századokban. Aki ilyet keres, teljesen anakroniaztikuaan jár el. A továbbiakban egy-két egészen apró kiegészítést akarok mondani.Engedje meg Szabolcsi Bence, hogy megköszönjem az előadást, amelyből ezúttal is tanultam. Egy más vonatkozásban a magyar újjászületés, megujulás korának olasz olvasmányaival foglalkozom, s amit ő itt mondott Belliniről, Roaainiről az hallatlanul izgalmas, legszorosabban a témámba vág, és felhivta rá a figyelmem. Közben gondoltam arra, hogy az újjászületés, a risorgimento és opera történetének legklasszikusabb példáját kihagyta, nyilván mert annyira természetesnek vet£e, de talán mégis emliteni kell. Ez a római forradalom kitörése 1848-ban, amely Verdi Nabuccójának a Va, pensiero sull'ali dorante - 63 -