Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Dömötör Tekla

XVII-XVIII. század nemesi szinházpártolásáról vagy a főúri azinházakról, mert ez a azerep országonként változott, hol haladó, hol pedig visazahuzó volt. Annyit azonban megemlítünk, hogy a keleteurópai országokban a XVIII. azázadban a polgáraág mellett a nemeaaég haladottabb elemei ia pozitiv azerepet játazanak ebben az inditáaban, éppen a közös nemzeti eszme érdekében. Nemesember volt Felvinczi György, aki a XVII. században első Ízben akart Magyarországon hivatásos társulatot létesíteni. De a XVIII. század fordulóján, a XIX. század elején a kelet-európai országokban, azt mondhatnánk, hogy a társadalom legkülönbözöbb rétegei vállvetve fáradoznak a nemzeti szinpad létrehozásán. Ilyen kezdetek után indul meg a caehek, a magyarok, a szerbek, a horvátok, a románok, az oroszok nemzeti szinháza, mely mint intézmény, azután továbbra is fennmarad a változó politikai és művelődési körülmények között is, általában a mindenkori hivatalos politikai irányt követve, de változatlanul a nemzeti művelődés jelszavát hirdetve. Amikor az un. nemzeti szinházak mellett a keleteurópai országokban a tőkés magánvállalkozásu szinházak is megindultak, e nemzeti szinházak szerepe hol haladó lesz, hol pedig visszahúzó, a mindenkori politikai helyzetnek megfelelően. A XIX. század végétől, amikor a munkásság szava és a - 54 -