Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Dömötör Tekla

persze állami támogatást is élvezhetnek és sok esetben élveznek, esetleg városi, regionális, egyetemek, egyházak által fenntartott intézmények. Azok közé az országok közé, amelyeknek nincs állandó un. nemzeti szinháza, tartozik Anglia, Olaszország, Spanyolország és Hollandia, hogy csak ennyit emlitsek. Olyan országokról van tehát szó, melyekben az újkori hivatásos színjátszás igen régi múltra tekint vissza s azt is mondhatnánk, hogy az újkori szinház bölcsője éppen ezekben az országokban ringott. Ez a helyzet természetesen nem a mostani politikai viszonyok között feltűnő, amikor a keleteurópai országok jórésze szocialista átalakuláson ment keresztül s a szinház, mint tőkés magánvállalkozás, természetszerűleg megszűnt. Ez a helyzet azonban fennáll századunk első felében is. Ennek az érdekes jelenségnek oka az, hogy más történelmi-társadalmi körülmények között alakult ki a hivatásos színjátszás a nyugat- és kelet-európai országokban. A XVI. századi nyugat-európai hivatalos szinjáték kialakulásának előfeltételei természetesen igen összetettek és nincs lehetőség itt, hogy ezeket bővebben tárgyaljam. Hazánkban pl. Kardos Tibor A régi magyar drámai emléke

k cimü mű bevezetésében és más müveiben is kitűnő marxista elemzést adott erről a kérdésről. Én csak néhány fo- 50 -