Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Baróti Dezső

Ugy látszik, hogy a kelet-európai irodalmakat, ideértve a színházat is és talán bizonyos mértékben még a zenét ia, általában jellemzi a folklorisztikus elemek állandó ösztönös, vagy egyenesen tudatos jelenléte. Ez közismert tézis. Csaknem minden irodalomtudomány, a szomszédunkban, földolgozta az irodalmi népiesség problémáját. Azt hiszem legkevésbé a színháztudomány végezte el ezt, de meggyőződésem, hogy az irodalomtudomány szempontjából nézve is a kérdést, még mindig végtelenül érdekes ós fontos, mert az, ami ennek a problémának a végső magyarázatát adná meg - épp az összehasonlító vizsgálat -, nem történt meg eddig. Ha szétnézünk a szakirodalomban, világos képeink vannak. A magyar irodalmi népiesség sereg felvetett és megoldott problémájára gondolok itt, pl. Horváth János klasszikus könyvére, és idézhetnénk megfelelő román, szerb, lengyel müveket is, de egy komparativ szintézisben a kérdést még nem foglaltuk öasze. Talán az az oka ennek, hogy még a marxista inspirációju kutatók ia nem egyszer egyik országban egészen másképpen értékelik ugyanazt a jelenséget, mint egy másik országban, aiiol szintén megfigyelték. Előfordul, hogy egy-egy népies tendencia - egy kiaaé elnagyolt példát mondok - Bukarestben, vagy máshol már egészen más megitélés alá esik, mint teszem felj Budapesten. Tehát a probléma végtelenül fontos lenne, érzésem szerint - 44 -