Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

hallgató is a magáénak ismerhetett föl. A falusi ember, a kisvárosi ember, a kereskedő, a molnár, az udvaronc, a parasztlány, a furfangos szolga nemzetközi tipusok és mégis már nemzeti tipusok. Ez az összemosódás alig 20-30 évig tart, utána a vegyüléknek. vége. Eltűnnek az idegen hangok, eltűnik az idegen stilusminta és már ott van a nemzeti hang, amely elég erős arra, hogy mint uj intonációknak a sorozata bevezesse az orosz, magyar, cseh, stb. nemzeti daljátékot. Itt még valamiről nem szabad megfeledkeznünk, ezek a nemzeti gyökerek igen sok országban nagyon mélyek. Oroszországban már régen emlegetik a jobbágy-szinjátékot, a jobbágyoperát. Glinkának, az első nagy orosz operaszerzőnek az életéből tudjuk, hogy az ő legfőbb első inspirátora az apai házban látott jobbágyszinjáték, jobbágy-daljáték volt. öreg parasztoknak a dallamait tanulta otthon, ezeket hangszerelte először, ezek szinpadra állításával próbálkozott legelőször. Neki nem kellett olyan mély rétegbe áttörni, oda expediciót szervezni, mint Bartóknak és Kodálynak 80 évvel később. Szinte elevenen, közvetlen valósággal ott élt körülötte a régi orosz népzene. De azért mellé állithatjuk azokat az első cseh daljátékszérzőkét, akiket szintén a hazai dallamoknak a hangja vitt arra és bátoritott fel, hogy megpróbálják megteremteni a cseh nemzeti daljátékot 1820 körül. És megemlitjük - 32 -