Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

babonák. Sok volna ezeket felsorolni. Én csak egy-két példát szeretnék most mondani. Itt is az a döntő, hogy a tudományos kimunkáltság hiánya olyan érzéseket kelt, mintha minden bizonytalan volna, mintha nem lehetne tudni: mi hogyan hat a szinpadon, mintha teljesen kiszámíthatatlan dolog volna a siker és a bukás. Engedjék meg, hogy két olyan tapasztalatomra hivatkozzam, ahol a színháztudománynak közvetlen segítségét éreztem. Az egyik annak a darabnak az ügye volt (Hamletnek nincs igaz

a), amelyik négy évig nem került azért színre, mert attól tartottak - és ez az aggály éppen bizonyos tájékozatlanságból eredt -, hogy a darab problematikájának általánosítása rossz akusztikát kelt. Abból a téves hitből támadt ez az aggály, hogy azokról a kérdésekről,amelyekről a közéletben folyton szó van, amelyek az embereket foglalkoztatják, ezekről a színpadon veszélyes beszélni. Ennél az ügynél éreztem a Színháztudományi Intézetnek, pontosabban Hont elvtársnak a segítségét, aki elolvasva darabomat azt mondta: 'harcolni fog, hogy szinrekerüljön, mert az a véleménye, hogy ezek az akusztikai veszélyek nem állnak fenn. Az előadások bebizonyították, hogy neki volt igaza. Mármost az akusztika, a várható akusztika kiszámítása, felmérése - nem volt róla szó az előadásban, de azt hiszem - nagyon is a színháztudomány körébe tartozik, a szinpad és a közönség, a színház és a közönség kapcsolatának a helyes felmérése a színháztudománynak szintén egyik igen fontos feladata. Bocsánat, hogy saját esetemet hoztam fel példának, de klasszikus példa, függetlenül attól, hogy milyen az a mü, amelyről szó volt. A másik terület, amelyről szintén azért szeretnék beszélni, mert ott is gyakorlatilag dolgoztam és jelenleg elméletileg foglalkozom vele: az operett területe. Bocsánat, hogy ebben a szentelt csarnokban ezt a szót kimondom, de ez is tudományos kérdés, és a színháztudomány foglalkozott is vele. Egyszerűen arról van szó, hogy a komplex mü- 41 -