Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

het, hogy a színháztudománynak mennyire gyakorlati feladatai vannak és mennyire összenőtt az élő szinház legégetőbb problémáival. Ha világviszonylatban tanulmányozzuk a színházi embereknek, köztük rendkívül haladó színházi szakembereknek a megnyilatkozásait, akkor azt látjuk, hogy a színházi embereknek sokfelé a világon valahogy rossz a lelkiismeretük. ügy érzik, hogy a szinház krónikus válsága, a televízióval és a filmmel szembeni alulmaradása, többek között, vagy inkább elsősorban annak köszönhető, hogy a szédületes technikai forradalmak, a rakétatechnika vagy, hogy művészeti téren maradjunk, a film nouvelle vague-ja korában a szinház formai forradalmát a XX. század nem hozta meg. Szekben a megnyilatkozásokban azt látjuk, hogy Brechtet, ezen a téren, olyasvalakinek tartják, aki a színháznak ezt a százéves adósságát nagymértékben letörlesztette, de elsősorban nem a tartalom forradalmát, a mondanivaló forradalmát ünneplik Brechtben, hanem a formának a forradalmát; a nyugati abszurd irányzatokban pedig - még akkor is, ha ezeknek a daraboknak a mondanivalójával nem értenek egyet - a formát dicsőitik. Azt mondják: léim ezek valamit produkáltak, ezek valami ujat, valami forradalmit találtak ki. És nem veszik észre, vagy észreveszik, de nem törődnek vele, hogy a bontott forma mennyire szerves függvénye a bontott tartalomnak. A legutóbbi élményeimből két ilyen példáira szeretnék rámutatni. Az egyik egy rendkívül haladó fiatal francia drámaíró esete. Magyarországon csak, mint a Bekerítv

e cimü film rendezőjét ismerjük: Armand Gattl

ról van szó. Amikor bemutatták most Lyonban egy uj darabját, az Auguste Seal csatornatisztító képzeletbeli életé

t, akkor a darabhoz irt bevezetőben azt mondta el, hogy ő ugy érzi, ha kísérlete nem teljesen sikerült is, de egy alapvető funkciót mégis elvégzett. Mert századunkban nagyon sok olyan haladó drámaíró volt - mondja ő -, aki a tartalmat forradalmasitot- JA -