Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

Sajnos egyelőre ezt nem mondhatjuk el. Pedig Hont Ferenc előadásából világosan látható, pusztán, a numerikus adatokból is, hogy milyen értékes felderítő, rendező,nyilvántartó munkát végeztek, mennyi fontos tudományelméleti kérdést oldottak meg, elég nehéz körülmények között, menynyire eleven segítséget adtak és adnak a mai magyar színjátszásnak, azoknak a színigazgatóknak, dramaturgoknak, színházi életünk irányitóinak, akik nem jöttek el a mai nap. Mindenesetre ez az előadás ós ez az előadássorozat talán elindit valami tevékenyebb együttműködést. En azt hiszem, hogy jó az, ha a színháztudomány kihívja a vitát. Az ellentmondás szellemét nem akarom én elkezdeni, de feltűnt nekem, hogy a színháztudomány mellett a fllmtudományról nagyon kevés szó esett és amikor Hont elvtárs felsorolta a különböző tudományágakat, amelyekkel a színháztudománynak szoros kapcsolatban kell dolgoznia,akkor a filmtudományról nem beszélt. Én azt hiszem, hogy ez a két tudományterület összetartozik és egymásra való hatása, akár ellentmondásokon keresztül is, de jelentkezik és feltétlenül olyan, amelyről vitázni és beszélni kell. A Színháztudományi Intézet jó utat választott, amikor elsősorban nem sírra törekedett, hogy csak az eredményeket szemlélje elégedetten, hanem a magyar, a kelet-európai, a szocialista világrendszer országaira és az egész világra vonatkozó megoldatlan színháztudományi kérdéseket is felvetett és azok megoldásában a maga feladatát is vázolta. A mai előadás befejezésében Hont Ferenc nem az elégedettség hangját ütötte meg, hanem a Babits által olyan szépen intonált soha-meg-nem-elégedést, amelyet a marxisták is vállalhatnak. A Színháztudományi Intézet 10 éves munkájáról való beszámolóban nem az elégedettségnek, hanem az önmagunk és mindnyájunk munkájával való elégedetlenségnek szép hangja uralkodott. így érdemes vitázni és remélem a következő részben eleven és élénk vita indul meg. - 29 -