Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hont Ferenc zárószava

legfontosabb az, amelyről itt nem esett szó és amelynek kiemelkedő jelentőségét értekezletünk összetétele, a jelenlevők ós a távolmaradók is, bizonyítanak, de bizonyitjs egész szinházi életünk: tudományos módszerekkel meghatározni a színház szerepét, jelentőségét a szocializmus alapjainak lerakása után. Ha nem tudjuk tudományosan bebizonyítani, hogy a szinház működése, fejlesztése és szétterjesztése nélkülözhetetlen a szocializmus megvalósításához, minden tudományos tervünk eredménytelen marad. Ennek alapján tudjuk a második legfontosabb problémát megoldani, amely véleményem szerint az - csatlaleözva Malonyai elvtárs javaslatához milyen módon lehet megteremteni azokat a szervezeti, gazdasági, esztétikai, személyi feltételeket, amelyek lehetővé teszik a módszeresen meghatározott feladatok elvégzését, ós azt, hogy az eredményeket a társadalom átalakításában kellő hatékonysággal fel lehessen használni. Nem akarok elébe vágni a tudományos tevékenységnek, de egy gondolatot meg kell említenem: A színházművészet nem csak nélkülözhetetlen a szocializmus megvalósításának következő szakaszában, de egyik, talán a legdöntőbb emeltyűje az emberek fejlődésének. Miért? A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja kimondja, hogy lehetetlen a szocializmus és a kommunizmus megvalósítása sokoldalúan képzett, sokoldalúan müveit, értelmileg, érzelmileg, akaratilag, törekvésében müveit emberek nélkül. Ezt nem is kell bizonyítani. Node, társadalmi életünkben van egy ezzel ellentétesen ható tényező, a specializálódás. Az egyes tudományos, vagy gyakorlati területekhez az ismeretek olyan bősége kapcsolódik, hogy áttekintésük rendkívül nehéz. Tehát a munkaterületeket csak ugy tudjuk ellátni, ha specializálódunk. Márpedig ez bizony szűkítést jelent. Szó sincs arról, hogy a következő lépés a specializálódás feladása. De ahhoz, hogy az egyre inkább specializálódó ember teljes ember maradjon, művészetre van szüksége és ezek között el- 159 -