Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

tásl mértéke; a szinjáték mint társadalmi használati érték; a szinjáték sajátos fejlődése, jövőjének előrelátása, a történet extrapolálása. Ez utóbbinak hiánya, illetőleg nem megfelelő módja teszi oly zavarossá például a holnapra szóló szinházépitkezéseket, vagy a színházban szintezizálódó, résztvevő társművészetek szerepét. Ezért nagyon jogosult Ortutay Gyula, Hont Ferenc, Almás! Miklós felszólalása, akik a korszerű színháztudomány kialakításának feltételei között említették a társművészetek és a velük foglalkozó tudományok közreműködését. Sőt még aggodalmuk is jogosult, amellyel hiányolják képviselőik jelenlétét színháztudományi értekezletünkön. Hiányuk sajnos diagnosztikai értékű. Objektiv ismérv a színháztudomány felépítésében még csak program, pontosabban szólva: a mi programunk, de még nem tény. Az is diagnosztikai tény, hogy kik jelentek itt meg az értekezleten: a társtudományok képviselői közül az irodalomtudomány vagy történet egy-két professzora, a színháztudomány képviselői és ami örvendetes, legnagyobb számban - habár ők is kevesen - a szinházi élet, a gyakorlat képviselői. Az uj színháztudomány kialakításának feltételeit, ezeknek körét szeretném még tovább bővíteni az emiitett felszólalók vagy előadók által felvetett határokon tul is. Nemcsak a színjátékban szintetizált társművészetek és tudományaik közreműködését tartom szükségesnek, hanem mindazon természet- és társadalomtudományok bevonását, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a színjátékot mint egészet megvizsgáljuk és társadalmi érvényesülését a jövő viszonyok között biztosítsuk. A színjátékot mint objektiv jelenséget, a valóságról szóló információt a fizikai tudományok ismereteivel kell letapogatni, meg kell vizsgálni, mint a szubjektív világ részét, a személyiséggel foglalkozó tudományágak, kivált az orvosi pszichológia kategóriáival és végül mint társadalmi jelenséget a társadalomtudományok egy egész sorának bevonásával kell felderíteni.Ezek - 132 -