Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

nalát illetően. Azt sem tudjuk, hogy hány szinészünk van és milyen életkorban, és hogy ezek milyen képességgel, mi­lyen iskolai végzettséggel,milyen adottságokkal rendelkez­nek. Magyarul: nincs olyan személyi kataszterünk, amely felmérné és értékelné a magyar szinházi terület művészeit korra, nemre, képzettségre, képességre, működési tevékeny­ségre vonatkozóan. Ugy vélem, hogy ezek felmérése és a he­lyes arányok megkeresése,- illetőleg a fennálló egyenetlen­ségek megvizsgálása, egyes együtteseken belül is, feltét­lenül szükséges lenne. Ugy vélem, hogy a szinházi müködés­tan, a maga módszerével erre alkalmasabb, mint a statisz­tika önmagában, mert a színházi vezető testületek és együttesek megszervezésekor és összetételeinek vizsgálata­kor az egyes személyek és csoportok egymásra való hatását is figyelembe kell venni. Helyes az, ha a vezető testület célokat tűz ki maga elé, vagy ahogyan mondani szokták: programja van, de ebben a pillanatban a program megvalósí­tásának sem szubjektív, sem objektív eszközeivel nem ren­delkezünk. Tehát a müködéstannak elsősorban kellene foglalkoznia a vezetés szervezetének és működtetésének módszertanával, a vezető testületek összetételével, működésének módszerta­nával, és ezzel szoros összefüggésben a művészi együttesek szervezeti és szerkezeti problémáival is. Ma már bebizo­nyosodott, hogy színházat vezetni, irányitani, a legszű­kebb, legközönségesebb napi praktikus gyakorlati feladato­kat megoldani, csak tudományos módszerekkel lehet. És ebi­hez kérem a Színháztudományi Intézet további segitsógót. Pados István Mielőtt a tájelőadásokról szólnék, szeretném megkö­szönni a Színháztudományi Intézetnek azt az elméleti elő­készítést, amellyel lehetővé tette, hogy erről a kérdésről beszélni lehet. - 123 -

Next

/
Thumbnails
Contents