Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

1. bebizonyítottnak vehető, hogy a tájszínházi előadások problémái ma és a közeljövőben mások, mint 1949-ben voltak. Éppen ezért a jelenlegi elméleti előkészítés alapján gyakorlatban, az egyes területeken és színházaknál, valamint országos viszonylatban is érvényesiteni kell ezt az uj szemléletet és megtenni az előkészületeket a megfelelő intézkedésekre, mi nil szervezeti, mind gazdasági, mind művészi vonalon; 2. bebizonyitottnak vehető, hogy ezek a problémák az eddiginél magasabb művészi szinvonal biztositásával és a gazdaságosság kérdéseivel függenek össze. Ezért külön tervezett tájmüsorral, külön létrehozott tájprodukciókkal, a területszervezés ujabb módszereivel lehet csak továbblépni; 3. mivel a művészi szinvonal megtartását vagy emelését csak a megfelelő alkotó körülmények biztositásával lehet elérni, ezért azonnal rendeletet kell hozni, a) mely szerint uj művelődési ház építésére csak abban az esetben lehet engedélyt adni, ha azt színpadtechnikai szakbizottság megvizsgálta és jóváhagyta; b) a Művelődésügyi Minisztérium illetékes főosztályainak, illetve Főigazgatóságainak hatékony együttműködése alapján rendeletben kell szabályozni a tájszinházi előadásokban közreműködő két fél (a művelődési otthon és a szinház) szolgáltatásait, jogait és kötelezettségeit (propaganda, fűtés, öltözők, technikai állapot, terembér stb.); 4. mivel a gazdaságosság egyre inkább a legalább 300 főt befogadó vagy ennél nagyobb termek fokozott kihasználását teszi szükségessé, ezért tervszerűen kell kiépíteni egy földrajzilag és közönségbázis szempontjából is indokolt, megfelelő méretű és felszerelésű művelődési otthonokból álló hálózatot; 5. a hálózat kiépítésénél és az előadásszámok megállapításánál figyelembe kell venni azokat az uj normativ szempontokat, amelyekről fentebb már szóltunk s amelyek az - 118 -