Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1
Székely György: A szinházi müködéstan problémái
kell tartani, hogy az ellátás-kínálat mindenütt egyenletoa és arányos legye n. A számítás könnyebbsége kedvéért bizonyos fejlődést is kalkulálva - állapítsuk meg ezt a normát 1300-ban. Egy-egy megye községi lakossága számát ezerötszázzal osztva kapjuk meg az illető terület jogos "igényét" bizonyos elöadásszámra. Ezt összehasonlítva az 1961-es tényszámokkal, könnyen megkaphatjuk, milyen aránytalanságok Jelentkeznek már az előadások számának eloszl áséná l. ami ezután minden más mutatónál természetszerűleg jelentkezik, de azoknál torzulva, az igazi okot nem, csak bizonyos felületi eredményeket mutatva. Kiderül,hogy eszerint a norma szerint igen nagy aránytalanságo k tapasztalhatók. Kiegyenlítésük nélkü l (vagy legalább részleges korrekciójuk nélkül) gondolni sem lehet az egészséges továbbfejlesztésr e. Viszont az erre irányuló intézkedések nagy és friss közönségbázis feltárását, a szinházkulturába való bevonását eredményezhetik. 2. Az előadások helje: területszervezés . Emiitettük már, hogy a látogatószámokat természetszerűleg befolyásolja az is, hogy hol tartják az előadásokat. A nagyobb termek, tapasztalat szerint, több közönséget vonzanak (azon tul, hogy eleve nagyobb a befogadóképességük). Kézenfekvő volna tehát - már csak a gazdaságosság szempontjából is hogy színházaink elsősorban olyan művelődési otthonokban tartsák előadásaikat, amelyek nagyobb közönség befogadására alkalmasak. Joggal vethetnénk ellent, hogy egy ilyen megállapítás a kényelmesebb ut felé szoríthatja a színházakat, hiszen erőteljes érvet ad arra, hogy elhanyagolják eredeti kultúrpolitikai feladataikat és csak városokban (a nagyobb bevétel és több közönség reményében) tartsák "táj"-előadásaikat. Ilyen törekvés erősítése pedig ellene mondana annak a célkitűzésnek, hogy a szocializmus építése során a város és falu közötti különbség lassan és fokozatosan felszámolást nyerjen. Azt is fel lehetne hozni ellenérvként, - 112 -
