Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

amely pontosan tudja, mi vár rájuk Puntilán, még jobban kineveti 5ket. Holott Brecht energikusan tiltakozik a négy lány nevetségessé válása ellen; szerinte 5k a darab legnemesebb, legköltőibb, lélekben leggazdagabb lényei: csak velük szabad nevetni, rajtuk nem. A későbbi előadásokban ezen már segítettek, a féltékenységi jelenet játékosabbá vált, de az egyes szereplők, akikről még szó lesz, nemigen változtak, s a Finn elbeszélések addigra már jóvátehetetlenül s végérvényesen eltűntek... /Sz. Szántó Judit/ 3. A szinészi játék a/ Shaw. G. B.: Az ördög cimborája. Madách Szinház, 1958. XII. 21. ...Burgoyne tábornok a harmadik felvonásban lép szinre. Szerepe mindössze 211 sor, folyékony prózában - a forditás helyenként döcögő, szórendjét a rendezés kiigazította - ős ámbár Shaw elmésségeinek nyolcvan százalékát honfitársának a szájába adta, jelentéktelen szinész kezében a szerep bizvást elszürkülhet. Burgoyne-t azonban Timár József adja. A történelem mindig megszüli az embereket, akikre szüksége van. Ma még talán nem látjuk tisztán, hogy miért volt a század elejének olyan nagy szüksége rendezői zsenikre, miért állította Oroszországban Sztanyiszlavszkijt és NyemirovicsDancsenkót, Németországban Reinhardtot, Magyarországon Hevesi Sándort sorompóba, legfeljebb enyhe szemrehányással illetjük őt, hogy velünk szemben nem ilyen bőkezű. Mikor azonban Timár a szinre lép és játszani kezd, mögötte megjelenik a Nagy Rendező, Hevesi árnyéka. Mint fiatal fiút, Hevesi nevelte Timárt művésszé és több évtizeddel a tanítómester halála után hódolunk szellemének a megállapítással: jó munkát végzett!