Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

A rendezői munka vizsgálatához hozzátartozik a játékmesteri tevékenység vizsgálata is, amely már átvezet a következő teátrográfiai munkaterületre, a mimográfiához. Mielőtt azonban ennek sajátosságaira rátérnénk, emlitsük meg,hogy a szinjátékegész keletkezési, kialakulási és fejlődési folyamatát éppen a rendezés teátrográfiai vizsgálatával tudjuk legjobban és legpontosabban nyomon követni, minthogy a rendező a színháznak az az alkotó művésze, akinek kezében a szálak összefutnak, ő az, Eki az egyes tényezőkből megteremti e komplex és szintetikus művészet alkotásának arányait és harmóniáját. 1 / A szinészl játék leirása és el

em

zés

e ' /mimográfia/ a legrégibb és a legsűrűbben alkalmazott teátrográfiai eljárás. Sokáig az egész teátrográfiát a mimográfiával azonositották. Kétségtelen, hogy ez a munka legszínesebb és leghálásabb része, de az is bizonyos, hogy nem minden mimográfiai leirást tekinthetünk objektiv értelemben tudományosnak. Ezúttal nemcsak a szubjektív elemek esetleges tultengéséről van szó, hanem arról a gyakorlati jelenségről,hogy a szépirói eszközökkel dolgozó mimográfus az alakitásnak csak bizonyos elemeit /például a testjátékot vagy a szövegmondást/ veszi figyelembe és nem vesz tudomást a színészi fegyvertár valamenny

i eszközének kölcsönhatásáról és kötelező összhangjáról. Ezzel korántsem akarjuk lebecsülni az ilyesfajta mimográfiai kísérletek értékét, hiszen egy-egy részlet alapos és érzékletes leirása nemcsak esztétikai gyönyörűséget kelt az olvasóban, hanem a szakmabeli számára értékes tanulságokat is tartalmazhat, de ezek az írásművek mégsem fogadhatók el teljes értékű mimográfiának. 1

/Példa: Melléklet 1/ 83