Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962
II. Színháztörténet - Dömötör Tekla: Drámai műfajok hazánkban a XVI. században
és tragédiának nevezik alkotásaikat: komédiának nevezi darabjait Sztárai Mihály /Comedia Lepidissima de Matrimonio Sacerdotum/, a Balassi Menyhárt árultatásáról szóló darab szerzSje, Balassa Bálint, Szegedi Lőrinc stb., Bornemisza viszont helyesen tragédiának a maga müvét. 1'' Ugyanakkor megkezdődik a latin műszavak magyarítása is, A Balassi Menyhárt áruitatásában a latin interlocutore s u ?yar megjelölése közbeszóló k. E darab szerzője különben a jeleneteket a rés z szóval jelöli. A Debreceni disput a az actu s szót cselekede tnek adja vissza, de jelenetbeosztást nem használ. Ugyané darabnak egy másik változata megmarad a latin actus jelzés mellett. /A latin terminológiát különben az iskoladráma a XVIII. század végéig megőrizte s a magyarnyelvű darabok cime is igen sokszor latin; ezért a rengeteg iskolai előadásról szóló feljegyzés latin cime is bizonyára sok magyar darabot takar./ Szegedi Lőrinc Teophani ájában. amely latin eredeti után készült, már szabályosan használja az actus-scen a beosztást, a latin műszavakat is megtartja. Igen tanulságos ebből a szempontból Bornemisza Péter tragédiája. Ő a prológust a játékba elől járó beszéd nek nevezi, a szereplőket a játékba szóló személye knek. A latin actus és scena szavakat változatlanul hagyja és szabályszerűen használja. Bornemisza Péter és Balassa Bálint is tudatosam honosítanak meg uj drámai műfajokat. Bornemisza Így ir: "Mikor az bécsi tanuló nemes uraim kérték volna, hogy valani játékot magyarul szerzenék, ki/el az urakat vigasztalnák, jóllehet elegnek magam nem tartottam mert ez féle Írásban nem forgottam, mindazonáltal kívánságokat meg nem szeghettem... váiasztám azért az bölcs Sophokles Tragoediáját,melyet Elektrának hinak" 1 /'az idézeteket a Régi Magyar Drámai Emlékek c. mü első kötete nyomán közöljük. 174
