Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Kovács Tivadar: Hagyomány és versmondás

lődésével a könyvterjesztés országos szervezetté vált stb. Addig a néhány száz példányszámban megjelent nyomtatványokkal szemben a szinpadon elmondott szövegnek feltétlenül nagyobb ereje és hatása volt.

1^ Erre alapitva Sgressy Gábor bizton jelentette ki, hogy "...ki ne tudná, minő hatalma van a kimondott szónak, az édes anyanyelv bájosan zengő hangjának,az irott szó felett."

2

/ Ez a helyzet a polgári társadalom fejlődésével azonban a századforduló idejére már lényegesen megváltozott. A polgári életformával együttjáró olvasási igény nagy nyomda- és kiadótársaságok megszületését eredményezte. E korszak legnagyobb szinházi teoretikusa, Hevesi Sándor, már nem elsődlegesnek tartja a kimondott szót, hanem egyenrangúnak a nyomtatottal. A hosszú és keserves fejlődés tehát ekkor már eljutott ahhoz az elvhez, amely egyedül helyes, amely a színházművészet két lényeges összetevőjét egyenrangúnak tartja, s amely, Sztanyiszlavszkij megfogalmazásában igy hangzik: "Az /szinészi/ alkotás pillanatában a szót a költő, belső tartalmát a színművész tolmácsolja."^ Ezek alapján azt hinné az ember, hogy a szabadságharc körüli és utáni évek színházi tanulmányai részletesen foglalkoznak a hang és a betű, a kimondott és leirt szó viszonyával. Ez számunkra különösen fontos lenne, hiszen a versmondás hagyományainak vizsgálatából szándékozunk néhány tanulságot levonni. ^Csak néhány példa: 184-5-ben a Nemzeti Színházban Gaál Peleskei nót-áritts

ának 662, Jakab Falusi lakodalo

mjának 727. Nagy Ignác Tisztujitá

sának 875, Szigligeti Szökött katon

ájának 132*f.Czakó Végrendelet

ének 1366 nézője volt egyetlen előadáson. Igaz, hogy csak a pest-budai lakosság közül kerültek ki ezek a nézők, de a vidéki színészet - nyilván - viszonylag hasonló eredményeket mutathat fel. 2

/Egressy Galambos Gábor emlékezete. Bp. 1867. 114. p. ^A szinész munkája. Bp. 1951. II. k. 109. P. 110