Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Tíz év története a számok tükrében /Összeállították: Cenner Mihály-Fehér Vilmosné-Ribi Sándorné-Sulyok György-Szekeres József/

nészektől, illetve szinészcsaládoktól vásároltuk. Több szinészhagyaték is muzeumunkba került, mint pl. Vízvári Mariska, Tapolczai Gyula, Halassy Mariska, Vágóné Margit hagyatéka, és köztük igen sok fénykép. A Színművészeti Főiskola és a Madách Szinház is sok fényképet juttatott a muzeumba. Végül, mint igen jelentős anyagról, említést teszünk Németh Antal negativ és pozitiv gyűjteményéről, amely az elmúlt évek során szintén muzeumunk birtokába került. Következő legnagyobb gyűjteményünk a szinlaptár, 16 826, a nyomtatványokkal együtt 18 561 db. Ehhez járul még több köteg feldolgozatlan szinlap, amelyet a volt Szinház- ós Filmművészeti Szövetség feloszlása után kaptunk. Szinlap- és nyomtatványtárunk fejlődése: 1952 1953 195^ 1955 1956 1957 1958 1959 I960 1961 411 5985 7500 8774 9529 11756 12593 15555 16939 18561 Az emléktár egyik legkeresettebb és legforgalmasabb része a szinlaptár. Már évek óta rendszeresen küldik a magyar szinházak a szinlapjaikat, de annál nehezebb az elmúlt korok szinlapjainak összegyűjtése. A MÉH-től vásároltunk 2 200 db-ot, a Főiskolától kaptunk 1 200 db-ot, évente átlag 400-500 darabbal növekszik a hivatalból megküldött szinlapokkal az anyag, azonkívül magánosoktól, hagyatékokból is vásároltunk. Számunkra jelentős értéket képviselnek az 1850 előtti magyar szinlapok valamint a kis-, vagy rövid életű színházakból származó szinlapok, amelyek gyakran az Országos Széchényi Könyvtárban sem találhatók fel. A szinlap tulajdonképpen az előadás technikai tükörképe: iró, darabeim, rendező, diszlet- és jelmeztervező, teljes szereposztás és az előadás pontos ideje szerepelnek egy-egy jól készült szinlapon. Azért irtuk, hogy jól készült, mert bizony nem minden szinlap tünteti fel a fent irt minden fontos adatot. 338