Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

sabb esztétikai Írásaink is többnyire néhány mondatban intézik el ezt a kérdést s ezek a mondatok is sokszor csak általánosságokban mozognak. A napisajtóban megjelenő szokványbirálatok pedig - ha egyáltalán kísérletet tesznek a szinjáték-egész elemzésére - rendszerint semmivel sem indokolt kijelentésekre szorítkoznak, legfeljebb néhány szubjektiv megjegyzést tesznek. A hibák közös oka a szinjáték-egésszel összefüggő fogalmak tisztázatlansága és a vizsgálat módszereinek kialakulatlansága. A szinjáték-egész vizsgálatának módszere szorosan összefügg a drámai mü és a rendezés vizsgálatával, ezért most ezekre térünk rá. 2. A drámai mü vizsgálat

a^ /teátrográfiai dramaturgia/ az az eljárás, amikor a színjáték alapjául szolgáló drámai müvet nem irodalmi szempontból elemezzük, hanem azt vizsgáljuk, hogy a szinház hogyan használta fel alkotásához az írói anyagot. Tisztázandó tehát, hogy a valóságnak az irói mü tükrözte jelenségét a szinház milyen transzpozicióban tükrözi. A szinházi előadás mindig transzponálás, de a transzponálás milyenségét feltétlenül teátrografikusan is elemezni kell. fiz nem csak azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnunk az esetleges szövesváltoztatásokat az eredeti mü és a sugópéldány összevetése alapján, hanem azt is meg kell néznünk, hogy a transzponálás nem ment-e el a műfaji változtatásig /igen gyakori eset!/, ha igen, indokolt volt-e. Az ilyen transzponálás indokoltságát az határozza meg, hogy az eredeti mü esetleg helyesen vet fel egy problémát, de nem ad rá a ma szempontjából kielégítő választ /ez nemcsak klasszikusokra vonatkozhat!/, a szinház azonban meg tudja válaszolni a kérdést az adott irói anyag célszerű ós bátor felhasználásával. Kz a vizsgálódási szempont kőzvetlei 1

/Példa: Melléklet 1/ 81