Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962
I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei
tos helyreállításán kívül nagy tudományos jelentőségű a műalkotás keletkezési folyamatának /a rendezői látomástól a bemutatott előadásig terjedő próbafolyamatának/ rögzitése is. Ennek a szükségletnek a kielégitésére szolgál egy sajátos színháztudományi eljárás, a teátrográfia. I. A teátrográfia célja tehát, hogy a szinjáték-egész t alkotó valamenny i tényező lehetőleg pontos, objekti v rögzitésével a szinházi műalkotást kész formájában és keletkezésében egyaránt hozzáférhetővé tegye a későbbi esztétikai vizsgálódás számára. A szinjáték azonban szintetikus és komplex művészet, ennélfogva a teátrográfikus eljárás során egyaránt kell felhasználnunk a társművészetek /irodalom, zene, képzőművészet/ speciális esztétikájának, valamint különféle tudományágaknak /irodalmi esztétika, drámaelmélet, pedagógia, egyéni és tömeglélektan stb.) anyagait és eredményeit is. Ugyancsak a szinjáték szintetikus és komplex voltából következik, hogy teátrográfikus eljárással nemcsak a szinjáték-egész t alkotó egyes tényezőket kell vizsgálnunk, hanem ezeknek a tényezőknek egymásrahatását, kialakult harmóniáját is az adott szinházi műalkotásban. Ez lényegében azt jelenti, hogy a teátrográfia jóformán elengedhetetlen előfeltétele a valóban tudományos, objektiv színháztudományi munkának, a színháztudomány épületének anyagát ez szolgáltatja. II. Ha a teátrográfiát összevetjük a színháztudomány területén használatos egyéb el járásokkal,módszerekkel, azonnal szembetűnik sajátossága: a teátrográfia a művészi tükrözés módjá t,
