Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

E lap szövegét lásd a 63. lapon 2. szerkezetében és definícióiban félreérthetetlen; 3. mind a könyvek és cikkek beosztásakor, mind a tárgy­körre vonatkozó kutatáskor a legrövidebb uton a kere­sett anyaghoz vezet; korlátlanul bővithető és 5. az ETO mellett a legkényesebb szakigényeket is kielé­gíti. Ezeknek a céloknak az elérésére egy megfelelően megszer­kesztett, a színházművészet és színháztudomány sajátosságainak megfelelő tárgyszórendsze r mutatkozik a legalkalmasabbnak. tát Önmagában a Színházművésze t még semmiképpen sem lenne elegendő. Feltétlenül önálló tárgykört képeznek a rokonmüvé­szetek, amelyeket azonban egymástól nagyon is eltérő sajátos­ságaik miatt külön-külön kellett kezelni. így kap külön főcso­portot a Bábjáté k, a Cirkus z művészete, a Fil m művészete, az előzőkbe be nem sorolható vegyes Látvány os ságo k /amelyek azon­ban bizon„os formában teátrális jellegűek/, a Rádió, a Tánc művészete és a Televízi ó. Ezeken belül - a később külön tárgyalandó Színházművészet kivételével -, kétfajta tárgyszavak találhatók. Egyrészt olya­nok, amelyek többségükben indokoltak /például: Alkotók, Drama­turgia, Együttesek, az illető művészet Esztétikája és Kritiká­ja, az Oktatás, az illető terület Története/; másrészt olyanok, amelyek az illető művészet sajátosságaira jellemzőek és éppen ezért nélkülözhetetlenek. Az utóbbiak példájául emiitjük a Film nél szereplő Forgalmazá s és Gyártá s tárgyszavakat, a Rá­di ónál a Hangjáték okat. Az előzetes tárgyszójavaslat csak néhol megy tul ezen a bontáson; a további már a gyakorlati munka során alakulhat ki. 50

Next

/
Thumbnails
Contents