Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

kőzik az öntevékeny színjátszással. Hogy ezirányban gyüjtőtevékenységet folytat-e, az kérdéses. Színlapok, fényképek és statisztikai adatok mindenesetre fellelhetők. A magyar nyelvű és magyarországi szinielőadásokról ugyancsak szóltunk fentebb. Az összes magyarországi, tehát idegennyelvü előadások emlékeit is gyűjteni kell, a külföldi magyar nyelvű előadásokról pedig legalább adatszerű feljegyzéseket kell készítenünk. Ha elérhető a színlap, fénykép: természetesen megszerzéséről gondoskodnunk kell. Ki kell terjesztenünk gyűjtő tevékenységünket az eddig több oknál fogva mellőzött opera és bábmüvészeti előadásokra, de a pódium művészet, az előadó estek stb. emlékeire, adataira is. A színházak számának szaporításával természetesen nagymértékben növekedik a begyűjtendő szinházi anyag. Bnnek megszerzése, elhelyezése, feldolgozása, kezelése elsősorban munkaerő és hely kérdése. Az Országos Színháztörténeti Muzeum remélhetőleg a távlati terv alapján olyan helyzetbe jut, hogy országos feladatának eleget tehet és nemcsak az országos muzeum törzsgyüjteményét szaporíthatja, rendezheti, dolgozhatja fel, hanem egyes vidéki helyeken szinházi emlékszobákat is felállithc, másrészt a vidéki muzeumok szakirányításával megteremtheti a vidéki színházak helyi gyűjteményeit, anélkül azonban, hogy az egyes vidéki muzeumokban "színháztörténeti fiókgyüjteményeket" kívánna létesíteni. Kigondolásunk szerint a színházzal rendelkező vidéki városok muzeumai a helytörténeti, a város kultúrtörténeti gyűjteményeinek keretében gyűjtenék össze a szinházi kultura és folyamatosan a szinház életére vonatkozó legfontosabb emlékeket. Azok a vidéki muzeumok, amelyek nem szinházi székhelyeken működnek, összegyűjtenék a városban tartott színielőadások emlékeit. A szinházi muzeológiának mind a színházakkal, mind a muzeumokkal kapcsolatot kell tartania. Kulturális életünknek 280